Szonett 1.
A távolság köztünk néma út, melyet megjártunk már mind a ketten Miénk volt egykor a Tejút, S nem szálltunk rajta önfeledten. Mentünk magányosan, göröngyös Földön bolyongtunk – ó! Árva lelkek! Életünk gazdag és mégis sivár Soha nem leltünk igaz szerelmet. A zsarátnok most új szelet kapott, Lángra lobban majd a száraz ág? Vagy… Tovább »
