Ha egyszer meghalok elfújok néhány csillagot,
Mint tortán a gyertyát. De engem ne sirassatok.
Ha egyszer meghalok majd némák legyetek, szótlanok.
Ha temettek ne földeljetek, s szókkal ne méltassatok.
Ha egyszer meghalok könnyek nélkül búcsúztassatok,
Ha ismertetek megértitek, ha nem, hát ne hazudjatok.
Ha egyszer meghalok két edénybe rakjatok,
Szeretteim közt elosszatok, utódaimnak adjatok.
Ha egyszer meghalok ők érteni fogják, mit gondolok,
S ott adják a szélnek hamvaim, hol ők élnek, s hol boldogok.
Ha egyszer meghalok legyetek vidámak, ne sírjatok,
Tudjátok mosollyal elfogadni, hogy már jó helyen vagyok.
Figyeljetek?! Már nem túl sokára meghalok.
De kellenek most még a békés, szép napok,
A szeretet, a tiszta gondolat, kell még a társ-tudat,
mielőtt Isten végleg magához hívat.
Most kell, hogy szeressetek, most, amíg még élek,
Most kell a virág, a mosolyotok, szemetekben a fények,
most örülök bárminek, mit tőletek kapok,
mert – figyeljetek?! – MA MÉG KÖZTETEK VAGYOK!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: