Zsibbadt lélekkel olvasok.
Olvasom, hogy mily ordas vagyok,
ki nem áll helyt, elengedi a zászlót,
S nem zeng mindörökkön pozitív zárszót.
Szégyen, hogy egyszer valami fáj,
hogy nem csupa napsütés, néha szürke a táj,
hogy néha borús a lelkem, néha bús vagyok,
hogy magam mögött néha nem mosolyt hagyok.
Zsibbadt lélekkel, fájó szívvel olvasok.
Tudom, árnyékot, bajt meg sem láthatok.
De hogyha fáj, a hallgatás nem mulasztja el,
Néha a barátaimmal erről is beszélni kell!
S mert itthon szólni nincs kihez,
szólok hát egyszerre mindenkihez!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: