08.23.
Az utolsó három fészekalj. Már csak az ő repülésükre várnak a szülők – meg egy kisebb kolónia – hogy elinduljanak. Ebben a három fészekben az idén 15 fiókát nevelt fel a hat szorgalmas szülő! 🙂
08.26
A kis kolónia tagjai egyre izgatottabban várják az utölsó kicsik kirepülését. Zsírozzák, rendezik a tollazatukat, startra készen várják az indulás idejét! 🙂
Visszavárunk benneteket! Szerencsés utat! <3
08.27.
Hatalmas ribillió volt ma a ház előtt. Az útra kész fecskekolónia valamennyi tagja itt csivitelt a még ki nem repült fiókák körül. Biztatták őket a repülésre. Az egyik vette a bátorságot, kicsusszant a fészekből, és egy kis kör megtétele után felült az ereszre. Azonnal
körülvették a többiek, és újabb repülésre ösztökélték. Közben a mama bebújt a fészekbe, és egyszerűen kilökte a lustálkodó, félénk csemetét. Nincs mamahotel, etetés, puha, védett fészek. Eljött az idő, repülni kell, élni kell, tavasszal tojásokat rakni és tovább vinni a fajt.
Így van ez rendjén. Csak a jólétben élő ember tiltakozik a természet rendje ellen. Az életösztönt felváltja az “ön”tudatos lét, az önzés, a feladatok, a létfenntartás elutasítása. Ez a réteg kihalásra van ítélve. Elfoglalja helyét egy fejletlenebb társadalom, s kezdődik minden elölről. A körforgást nem lehet megállítani. A természet felülírja teremtményeinek óhaját!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: