<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>banyablog</provider_name><provider_url>https://banyablog.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szász Marianne</author_name><author_url>https://banyablog.cafeblog.hu/author/szasz_marianne/</author_url><title>Vétség</title><html>&lt;p&gt;Zsibbadt lélekkel olvasok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Olvasom, hogy mily ordas vagyok,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;ki nem áll helyt, elengedi a zászlót,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S nem zeng mindörökkön pozitív zárszót.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Szégyen, hogy egyszer valami fáj,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;hogy nem csupa napsütés, néha szürke a táj,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;hogy néha borús a lelkem, néha bús vagyok,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;hogy magam mögött néha nem mosolyt hagyok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Zsibbadt lélekkel, fájó szívvel olvasok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Tudom, árnyékot, bajt meg sem láthatok.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;De hogyha fáj, a hallgatás nem mulasztja el,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Néha a barátaimmal erről is beszélni kell!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;S mert itthon szólni nincs kihez,&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;szólok hát egyszerre mindenkihez!&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>