Leteszem a terheket,
a gyorsan múló éveket,
a fájdalmakat, bánatot,
Csakis víg mosolyt hagyok!
Az emlékeket elengedem,
Senki sem jöhet velem,
A mennyek felé baktatok,
Engem ne sirassatok!
Jó volt, szép volt, véget ért,
Ne bánkódj, az Istenért!
Túl sok nekem ez a világ,
Nincs már benne elég virág.
Túl sok a pénz, sok az öncél,
A félelem is, mi velünk él,
A félelem a veszteségtől,
a távolság az örömöktől,
a mindennapi fáradtságtól,
a rettegés egy kis munkától…
Ez már nem az én világom.
Ha elmegyek – hát nem is bánom.